"– Amikor én Sztálinvárosba lejárogattam, belekezdtem egy regény írásába is, amiből négyszáz oldal készült el, részleteket publikáltam is már belőle, A Bónis család lett volna a címe, 1956-ban félbeszakítottam. Akkor egy kicsit a mérnök bukkant ki belőlem. Ami ott készült és épült, az azért monumentális vállalkozás volt. Magyarországon ilyen még nem történt: felépíteni egy városrészt, beköltöztetni a gyárépítőket, elkezdeni a gyárat építeni, ugyanakkor a várost is fejleszteni, miközben a gyár tovább terjeszkedik – ennek az egésznek volt egy óriási romantikája. Ugyanakkor, hogy alapvető tévedés volt az egész – mármint nemzetgazdasági szempontból –, azt mi nem tudtuk, az később derült ki, hogy nem oda kellett volna építeni, egy löszös fennsíkra, ahol minden háznak különleges alapozás kell. Ezt mi akkor nem tudtuk, hogy lehetett volna jobban és jobb helyre, másként építeni; és rettenetesen izgalmas volt az az embertömeg, ami ott összeverődött. Az országnak részben a szemetje, részben a java került ide, mert például vonatrakományszám hozták oda a pesti kurvákat dolgozni, és az exkavátor néha csecsemőholttesteket emelt ki a földből.
– Ez nem legenda?
– Ott voltam… Tehát itt a jó meg a rossz, a lelkesedés meg a teljes korrupció valahogyan úgy keveredett, hogy valamiféle aranyláz jellege volt az építkezésnek. És voltak nagy figurái, például Borovszky Ambrus, aki ezt annak idején beindította, és azt hiszem, mindmáig ott van, mindmáig a vezetője.”
Örkény István - életrajzi beszélgetés Lázár Istvánnal, 1978

Sztálinváros: az első ötéves terv legfontosabb célkitűzése

A Magyarországon célként kitűzött gyors ütemű iparosítás érdekében a Magyar Dolgozók Pártja határozatot hozott egy új vaskohászati kombinát és hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről. A minisztertanács 1949. december 28-án Dunapentelét jelölte ki a Dunai Vasmű Kohászati Kombinát telepítési helyéül.
A rövid idő alatt hatalmas méreteket öltő építkezés anyag- és munkaerőhiánnyal küzdött, a technikai ellátottság színvonala sem volt megfelelő. 1950. november 10-én párthatározat született az építkezés nagyarányú kibontakoztatásáról: nagyüzemi munkásokat irányítottak Dunapentelére.
Az építkezések az ország minden részéből vonzották a munkaerőt, az ott dolgozók a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki. A munkások számos kedvezményben részesültek. 1950 végén a nagyközség lakóinak száma elérte a 4200, az építkezésen dolgozóké a 7100 főt.

k8 notes

  1. szentkiralyszabadja reblogged this from ujvaros
  2. threeleggedchair reblogged this from ujvaros
  3. ujvaros posted this