“Ez itten a büfé. Benne kiszolgálók.
Ez főzi a kávét, hajtja a darálót,
az méri a rumot, ez mossa fel a vért,
kanalat is lyukaszt biztonság okáért.
A többi mind vendég. Az ott fánkot eszik,
az a pohárt lopja, azok egymást verik.
Emitt most taposnak a pincér belébe.
Ez itt orvosért fut. A tér neve Béke.”
(részlet egy 1954-es Sztálinvárosról szóló “anticsasztuskából” - Fejér Megyei Levéltár. (FML) XXIII / 508. 60. d.)
Dunaújváros a Mezőföld keleti szélén található, a Duna jobb oldalán, Budapesttől 67 kilométerre. A város három nagyobb részre tagolódik. Északon a patakok szabdalta mélyebben fekvő részen helyezkedik el Dunaújváros óvárosa, az ún. Pentele városrész, mely az egykori Dunapentele évszázadok óta beépített belterületi részét jelenti. Az Óvárostól délre épült fel az 1950-es években – Dunapentele közigazgatási területén – a magasan az Óváros fölé emelkedő Pentelei-fennsíkon az ún. Újváros („az első szocialista város”), amely azonban sohasem különült el Dunapentelétől, mindvégig egy közigazgatási egységet képeztek. A várostól délre épült a Dunai Vasmű, melyet jelentős véderdők választanak el a várostól. A város a tengerszinttől 116 méter feletti magasságban fekszik, keleten a Duna mintegy 10 kilométeres szakaszon határolja, nyugatról pedig szelíd dombvidék övezi.
1960. július 17. Kádár János (középen), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára részt vett a 10 éves fennállását ünneplő Sztálinváros (1961 után Dunaújváros) ünnepi rendezvénysorozatán.
“Tíz esztendővel ezelőtt ezen a helyen, ahol ma állunk, szántóföld volt. És íme ma, tíz évvel később, az első kapavágások után diadalmasan áll és dolgozik a Dunai Vasmű, él és fejlődik új szocialista városunk, Sztálinváros.” (részlet Kádár János ünnepi beszédéből)
